A honlapot mi találtuk ki és a mi tulajdonunkban van: Mezei Zoltán és Ötvös Zoltán.



Mezei Zoltán


Tanuló és pályakezdő éveimet az Orionban töltöttem a 80-as években. Innen hívtak be sorkatonai szolgálatra 1988 augusztusában Szombathelyre. Gondoltam az elektronikával való kapcsolatnak itt másfél évre vége. Tévedtem. A kiképzés során első osztályú harcjármű vezetői minősítést szereztem. Beosztási helyem az önjáró tüzérosztálynál lett, mint osztályparancsnoki vezetési pont sofőr (1V15). Ezen a gépen minden akkori rendkívül korszerűnek számító híradó berendezés megtalálható volt. A küzdőtérben R-111, R-130M, R-173 adó-vevők, MASINA tűzvezető számítógép a hozzájuk tartozó minden kiegészítővel, a toronyban egy R-173P vevő, giroszkóp, lézer távmérő, és a vezető állásban jobb oldalt egy R-123M adó-vevő! Egy valóságos álomvilág, akkor magánkézben elérhetetlen berendezések. Ezek üzemképességének ellenőrzése és karbantartása hozzám tartozott minden szombat délelőtti technikai kiszolgáló nap keretében (TKSZN). Ebből az időből ered a katonai rádiók szeretete mert megfogadtam,hogy ilyenek nekem is lesznek a gyűjteményemben később.
 
Az 1990 februári leszerelésem után az Orion már a felbomlás jeleit mutatta műhelyek bezárása, elbocsátások, előnyugdíjazások, leszázalékolások mindennaposak voltak. Ebben az időben ez majdnem minden hazai elektronikai nagyvállalatunknál előfordult. Így nem tértem vissza a gyárba hanem a magánszektorban helyezkedtem el, egy kis cég szervizese lettem illetve Kőbányán egy kis TV-videó szervizt vittem másodállásban mint vállalkozó, közel 15 évig.
 
Ez alatt az idő alatt is töretlen volt a gyűjtőszenvedélyem. Igyekeztem a megszerzett készülékeket üzemképes állapotba hozni azokat gyári állapotukra helyreállítani. Ma már inkább a harckocsi rádiók mellett az első osztályú vevőkészülékekre helyeződött a hangsúly. Magyar készülékek közül elsősorban a Mechanikai Laboratórium és a Videoton készülékei említhetők, de az orosz rádiók is érdeklődésre tartanak számot részemről. Ezek javítása, üzemképességük fenntartása a hobbi fő célja és persze a ritkán előforduló harcjármű vezetés.

 

Ötvös Zoltán


Az első lökést a rádiózás fele gyerekkoromban, a 70-es években, apám adta amikor megmutatta meg egy egyszerű polgári vevő belsejét s magyarázta el nagyjából a működését. Már akkor elvarázsoltak a csövek s a tény, hogy ezek hangot adnak a "semmi" -ből. A végső lökést a rádiózás irányába az öreg matematika-fizika tanárom adta amikor megmutatta a rádióamatőr állomását. Bekapcsolta az adó-vevőt s csinált egy pár kapcsolatot rövidhullámon, 100 - 3000 km között. Az a tény, hogy itt egy készülékkel, egy antennával kapcsolatba tudok lépni egy X távolságra lévő emberre csak rádióhullámok segítségével, teljesen megbabonázott, s ez a "szerelem" a mai napig is tart s minden olyan készülék érdekel amely rádióhullámok segítségével kommunikál, legyen az egy egyszerű vevő , egy adó-vevő vagy akár egy repülős rádióiránytű.

Később megkaptam az amatőr engedélyemet s végre rádiózhattam kedvem szerint! Egyszer egy amatőr barátomnál megláttam egy katonai rádiót, talán egy R123 vagy egy R105D volt, kb 15 évvel ezelőtt. Mindig is érdekeltek a régiségek s az öreg katonai rádiókban ez a két dolog találkozott, a régiség és a rádiózás. Teljesen elvarázsoltak azok a rádiók s eldöntöttem, hogy ezekkel foglalkozni fogok. Elsőre csak gyűjteni kezdtem őket, de aztán már a működésük is elkezdett érdekelni, így nekifogtam megtanulni megjavítani azokat. Ebben óriási segítségemre van Mezei Zoltán barátom. Innen jött az ötlet, hogy szedjük össze az infókat, csináljunk egy olyan szakmai bemutató honlapot ahol végre korrekt, egzakt módon mutatjuk be a rádiókat, a kommunikációs eszközöket.

Reméljük, hogy munkánk minél több emberhez eljut s talán ők is meglátják ezekben a készülékekben azt a hatalmas szellemi-fizikai munkát amellyel annak idején ilyen remek berendezéseket voltak képesek csinálni!